|
|
|
|
|
|
|
| Múlt és jelen | Bevezető „Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót nem is értjük.”
Kodály Zoltán 1955-ben megalakul a Cukor Utcai Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, és ezzel kezdetét veszi az olasz nyelv oktatása is. Az első olasztanár dr. Móricz György, aki később a Tankönyvkiadóban dolgozik; számos olasz nyelvű kiadvány kiváló szerzője és szerkesztője. 1955 szeptemberében Sándor András is a gimnáziumba kerül, aki 1956 novemberében elhagyja az országot, és Kanadában telepszik le. 1957 februárjától 1958 augusztusáig tanít a „Cukorban” Kotzián Tamás; most csak ilyen rövid ideig, hogy aztán visszatérjen, és hosszú évekre meghatározza a lingua italiana sorsát. Közel fél évet együtt dolgoznak Antal Lajossal, aki 1959-ig működik az iskolában. Antal tanár úr karrierje különböző egyetemi és főiskolai katedrákon folytatódik tovább. Unghváry Iván kiváló oktató munkáját 1959 és 1975 között élvezhetik a diákok. Az ő idejében olyan vendégek is megfordulnak az iskola falai között, mint az olasz köztársasági elnök. 1975 augusztusa: ismét az Apáczaiban Kotzián tanár úr! De ezután már csak 2002-ben vesz búcsút nemcsak az iskolától, hanem az aktív tanítástól is. Ő az, aki kiharcolja az olasz nyelvi tagozatot, akinek sok éves vezetőtanári tevékenysége alatt számos „kistanár” élvezheti az órákat, taníthatja diákjait, akik közül nem is kevesen választják hivatásként az olasz nyelvvel, kultúrával, gazdasággal való foglalkozást. Az országos Festival d'Italiano-n és az OKTV-n (az olasz nyelv 1985 óta van csak versenyben!) elért eredmények is bizonyítják, hogy mennyire sikeres a Tanár úr munkája. De amit nem a számszerű adatok bizonyítanak: a humor, az emberség és az ámulatba ejtő, de soha nem kérkedő műveltség: ezeket kapjuk tőle mindannyian. Több évtizedes tanári és vezetőtanári munkája, az ELTE-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett módszertani oktatói tevékenysége, tankönyvírás, oktatási segédanyagok készítése, nyelvtanfolyam a Magyar Televízióban, műfordítások, számos kulturális rendezvény szervezése, de mindenekelőtt az olasz nyelv és kultúra iránti elkötelezettsége: mindezt próbálták elismerni, amikor Kotzián Tamás 2004-ben megkapta a Magyar Köztársaság Bronz Keresztjét, 2005-ben pedig az Olasz Köztársaság érdemrendjét. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz tanítványként és kollégaként is élvezhettem Tamás megnyerő egyéniséget, tanulhattam tőle. 1999-ben ő hívott az Apáczaiba tanítani, mondván, szeretne nyugdíjba vonulni. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy rám gondolt. Az ő nyomdokaiba lépni igazi felelősség. Két tanév erejéig egy másik Kotzián-tanítvány, Nahóczki Judit óraadóként működött a gimnáziumban. Az olasz nyelv népszerűsége, a tanárjelöltek számának növekedése szükségessé, az iskola és az ELTE vezetésének támogatása pedig lehetővé tette, hogy még egy vezetőtanári státuszt kapjon az iskola. Bernátné Vámosi Judit 2003 augusztusa óta tanít az Apáczaiban. A páros munka a nyelvoktatásban kiemelkedő helyet foglal el. A „mi párosunk” is jól működik együtt. Bizonyítják ezt a közös programok, a versenyek, vetélkedők, az együtt elkészített pályázatok, melynek eredményeképpen olaszországi utakat szerveztünk és szervezünk, jelentős könyv- és oktatási segédanyag-állományt hoztunk létre. Le due torri címmel, érettségire felkészítő könyvünk is tovább erősítette, hogy a közös munka az igazi. De az igazi közös munka a tanítványainkkal végzett együttes tevékenység, hisz rajtuk múlik, mennyire sikeres, örömteli az olasz nyelvvel, kultúrával való foglalkozás. Kalásziné Ványi Klára És most a búcsú A 14 évig jól működő páros számára elérkezett a számvetés ideje és a búcsúzásé. Talán a sors akarta így, hogy szinte egyszerre fejezzük be tanári pályafutásunkat. Ez így jó! A siker az egyik leginkább motiváló; legyen is szó bármilyen munkáról, tevékenységről. Nos, nekünk sokszor megadatott, hogy tanítványaink, iskolánk és saját sikereink további munkára, kitartásra ösztönözzenek, hitünkben erősítve: ÉRDEMES. Benjamin Spock gondolatával azonosulva szeretnénk üzenni: „Bízzál magadban. Többet tudsz, mint hinnéd.” Most pedig átadjuk a stafétát két kolléganőnknek, Bartalis Mónikának és Ligeti Juditnak, hogy folytassák olyan hittel, kitartással, bízva a sikerekben, ahogy ezt elődeik tették. Forza, Api!!!
Bernátné Vámosi Judit, Kalásziné Ványi Klára | Az Apáczai jelenlegi és volt olasz szakos tanárai
Antal Lajos, olasz-magyar, tanár
| Apáczai Emlékérem átadása a Gólyavárban: Kalásziné Ványi Klára tanárnő köszöntése Az idei tanévben az Apáczai Emlékérmet Kalásziné Ványi Klára kapta. Az alábbiakban a Gólyavárban elhangzott köszöntést olvashatjátok. Lehetsz diák vagy tanár, feltaláló, sportoló, kertépítő, egyformán öröm, ha megdicsérik a munkádat. Ha nyilvánosan teszik, dicsőség. Jó érzés. Legmélyén az lakozik: „De jó, hogy észrevették, hogy ezt a dolgot odaadással csináltam.” Különösen hitelesek azok az elismerések, amelyekre az a közösség tart érdemesnek, ahol mindennapjaid telnek, mert ezekben teljes személyiségeddel, még hibáiddal is benne vagy. Iskolánk tanári közösségének van ilyen díja az Apáczai díj, csaknem 45 éve, 1975 áprilisa óta. Évente egyetlen diák és egyetlen tanár kaphatja, egy személy csak egyszer. Az idei év diák kitüntetettje itt ül közöttünk, de nem tudjuk még a nevét. Az idei Apáczai díj tanár kitüntetettje Kalásziné Ványi Klára tanárnő. Az Apáczai Díj Bizottságának ajánlását Parancs Anna tollából a Meridiánon olvashatjátok. Most, hogy a teljes iskolai közösség jelen van (és nem máshol jár az eszünk, mint az évnyitón, évzárón), a közösségek mentén szeretnék a tanárnőről szólni. Az első közösség nagyobb az Apáczainál, az olasztanároké. Büszke vagyok arra, hogy az országban tanító olasztanároknak van közössége, amit nem csak az azonos szaktárgy tart össze. A Festival d'italiano verseny ezt bizonyítja, lévén egy teljes mértékben civil, államilag nem támogatott rendezvény. Ezen az országos találkozón az olaszos diákok összegyűlnek, és nemes versenyekben, valódi fesztivál hangulatban megméretnek. Ehhez az olasztanárok sok órás, önzetlen munkája szükséges. Ennek mozgatórugója Kalászi tanárnő. Ha ő nem lenne, lett volna, akkor ez a seregszemle már nem lenne. Most pénteken és szombaton zajlott a rendezvény. Tegnap kaptam ezt a levelet egy volt apáczais tanárjelölttől, aki ma már egy gimnázium tanára. Kis részt felolvasok belőle: Kedves Jutka! Nagyon jól drukkoltál, iszonyúan arattunk ☺. Nekem a legnagyobb nyeremény az a lelkesedés és boldogság, amit a versenyre készülésnél és főleg a fesztivál közben láttam a diákokon. Mindenki jól érezte magát, és akár kezdenék is a készülést a jövő évre. Ők is megfogalmazták, hogy helyezéstől függetlenül is nyertesnek érzik magukat a begyűjtött élményekért. Jövőre még többen, és még több kategóriában indulunk! Ilka Az olasztanárok közössége többek között a fesztivál szervezéséért adományozta Kalásziné Ványi Klára tanárnőnek elsőként, 2012-ben, az Ogonovsky Edit díjat. Beszélünk az Apáczai közösségről is. A tanárnő kimagaslóan sikeresen vállalja a tanulók fejlesztését érettségire, felvételire, OKTV-re. Másik igazi sikere, ha diákja a tanári hivatást választják. Több olasztanár mellett nekünk legkedvesebb tanítványa Jakab Péter, aki a tanárnőnek is köszönhetően lett az olasz nyelv és kultúra iránt elkötelezett történelem- és művészettörténet tanár. Kollégaként végzett közös munkájukat számos iskolai rendezvény, olaszországi csereutak, utazások fémjelzik. Hasonlóképpen Kalászi tanárnő tanárjelöltjei is gazdag útmutatással léphetnek nyomdokába. Pici közösség az apis olasztanároké, ennek szintén ő a központi alakja. Az iskolai honlapon ő gondozza az olaszos kis csapat felületét. Újabb közösséggel folytatom: Kalászi tanárnő szívén viseli az egykori apáczais diákokkal, az Alumni körrel való kapcsolattartást. A jubileumi ünnepségek és a támogatói bál aktív szervezője, segítője. Részese továbbá szakmai alkotóközösségeknek: Tevékeny részt vállal tananyagok fejlesztésében, feladatsorok készítésében. Mindegyik közösség, melynek tagja, élvezi igényességét, kötelességtudását, pontosságát és példás munkafegyelmét. Segítségére tagjai bármikor számíthatnak. Véleményével és következetes igényességével folyamatosan segíti az apáczais közösség értékformálását is. Remélem akarva (és nem akaratlanul) mi itt mindnyájan ehhez a közösséghez tartozunk. Nagy öröm nekem ezt a befogadó közösséget együtt látni, itt, most és az Apáczai napokon. Ez sikereink, megpróbáltatásaink színhelye, és mindenkinek azt kívánom, járjon majd vissza ide szép emlékekkel volt diákként és tanárként egyaránt, és olyan szeretettel, ahogyan Kalásziné Ványi Klára is teszi majd. Bernátné Vámosi Judit | Kalásziné Ványi Klára méltatása Parancs Anna tollából Az idei tanévben az Apáczai Emlékérmet Kalásziné Ványi Klára kapta. Az alábbiakban a díjazott méltatását olvashatjátok Parancs Anna tollából. Kalásziné Ványi Klára, a továbbiakban: Klári, 1999-ben, kedves nyugalmazott kollégánk, Kóczián Tamás javaslatára került az Apáczaiba olasz vezetőtanárnak, többéves gimnáziumi magyar- és olasztanítás, illetve kollégiumi nevelőtanári munka után. Tanári munkája kezdetektől fogva igen sokrétű iskolánkban. Sikeres tanári munkájának köszönhetően tanítványai közül sokan érettségiznek olaszból, többen emelt szinten is. Klári évről évre rendszeresen és változatlan lendülettel, szenvedéllyel tart olasz szakkört tanítványainak, továbbá odaadóan, rendkívüli odafigyeléssel készíti fel a legjobb diákjait mind az OKTV-re, mind a Festival d’Italiano kulturális, nyelvi seregszemléjére. Kötelességtudása, pontossága és munkafegyelme példás. Szakmai tevékenységének sikerekben gazdag része a tehetséggondozás, versenyfelkészítés: több diákja végzett az OKTV első három helyén, és számtalan versenyzője jutott be a döntőbe. Olaszos tanulói a Festival d’Italiano elismert résztvevői minden évben, melynek szervezőmunkájába is aktívan bekapcsolódik Klári. Eredményes tanári felkészítő munkájáért Klári több alkalommal kapott szakmai kitüntetést. Ezek közül kiemelném az olasztanárokat elismerő Ogonovsky Edit-díjat, melynek első díjazottja Klári volt 2012-ben. Mindannyian örülünk annak, ha a munkánkat elismerik, értékelik, bármilyen munkakörben is dolgozunk. Tanárként – azt hiszem – emellett az az egyik legszebb elismerés, szakmai siker, ha egy-egy diákunk a mi szakunkat vagy a tanári hivatást választja a továbbtanulása során, s talán még nagyobb öröm, ha a valamikori tanítvány később kollégánk lesz. Az Apáczai történetét több ilyen szép anekdota színesíti: Klári esetében tudható, hogy négy volt apáczais diákja lett gyakorló olasztanár. Valamikori diákjai közül kiemelném kollégánkat, Jakab Pétert, aki bizonyára Klári lelkes olasztanításának köszönhetően (is) lett az olasz nyelv és kultúra , illetve a művészettörténet iránt elkötelezett történelem- és művészettörténet tanár. Közös tanári munkájukra gondolva eszembe jut, hogy Péter előző osztályában Klári nagy odaadással, Péter felelősségteli munkáját kiegészítve osztályfőnökhelyettesként dolgozott, illetve megemlíthetőek azok az itáliai csereutak, melyekre egymást segítve, kollágaként kísértek gyerekeket. Klári örömmel és nagy szorgalommal vett részt több iskolai pályázatban, nemzetközi Comenius-projektben, s mindent elkövet, hogy diákjait vagy azok csoportjait Olaszországba juttassa. Több alkalommal olyan tanulócsoportoknak is szervezett külföldi utat, melyeket nem is tanított. Neki köszönhetünk több olaszos diákcserét, osztálykirándulást: többek között Firenzében, Rómában és Szicíliában járt diákjaival. Szakmai munkája kiterjed az olaszos tananyagfejlesztésre, tesztsorok és tankönyvek lektorálására is: az olasz nyelvi tételkészítő bizottság elismert, aktív tagja. Továbbá olasz nyelvi munkafüzetet is írt. Támogató, jobbító szándékú és aktív részese az apáczais rendezvényeknek, emlékéveknek. Szívén viseli az apáczais Alumni körrel való kapcsolattartást. Kóczián tanár urat is rendszeresen látogatja. A szülői támogatói bál fő szervezője évek óta. Különösen emlékezetes marad a 60. jubileumi Apáczai Ünnepség-sorozat, melynek aktív szervezője volt. Az iskolai honlapon ő gondozza az olaszos kis csapat felületét. Klári iskolai és szakmai tevékenységeinek, s vele együtt a méltatásom végére hagytam Klári vezetőtanári, mentori munkájának megemlítését. Nem véletlenül. Mivel a tanáriban Klárival egymás mellett ülünk, gyakran szem és fültanúja vagyok annak, ahogyan és amiről a hallgatóival beszél. Öröm hallani azt a kedves, szerény, ugyanakkor határozott hangot, ahogyan a tanításról és pedagógiai kérdésekről beszél a tanárjelöltjeivel. Egyenrangú kollégaként fordul hozzájuk, elvárja, hogy a két-három hetes szakmai munkájuk alatt teljes erőbedobással dolgozzanak, ugyanakkor mosolyogva, kedvesen, empatikusan felajánlja a segítségét a fiatal pedagóguspalántáknak. Azt hiszem, nagyon jó lehet Klári tanárszakos hallgatója lenni. Úgy érzem, illik rá az alábbi kínai mondás, ami az ideális tanárról, mentortanárról szól: „Mondd el, és elfelejtem, tanítsd meg, és emlékszem rá, lehessek részese, és megtanulom”. Kedves Kollégáim, szerény méltatásommal szeretném felterjeszteni Kalásziné Ványi Klárát a 2017/2018. tanév tanári Apáczai Emlékérmére. Parancs Anna | Bernátné Vámosi Judit kettős kitüntetése 2016. április Bernátné Vámosi Judit több évtizedes kiemelkedő munkáját ebben a tanévben két kitüntetéssel is elismerte az olasztanárok közössége és iskolánk tantestülete: elnyerte az Ogonovsky Edit életműdíjat és az Apáczai Emlékérmet. Orosz-földrajz szakos pedagógusként 1993-ban szerezte meg kitüntetéses olasz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1992-től tanítja a nyelvet az általános iskola negyedik osztályától a gimnáziumi érettségiig és a kereskedelmi technikusi vizsgáig. A XV. kerületben a Sződliget Utcai Általános Iskola, a Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola és a Dózsa György Gimnázium tanáraként igyekezett tanítványaival megszerettetni az olasz nyelvet és kultúrát. Elkötelezettségét, kiváló szervezői adottságait bizonyította, hogy 1991-ben vállalta a Festival d'Italiano általános iskolai szekciójának megrendezését. Pályafutásának sikeressége alapján nem lehetett kétség a felől, hogy az Apáczai gimnázium vezetőtanáraként folytassa pedagógusi tevékenységét. 2004 óta évente 4-6 egyetemi hallgatót készít fel a tanári pályára. A tanárjelöltek jó mentortanárnak tartják, tisztelik, és tanulmányaik befejezése után kollégaként is rendszeresen tartják vele a kapcsolatot. Segítségére, megértő emberségére, ösztönzésére mindig számíthatnak. Az iskolai élet egyik legaktívabb tagjaként számos szakkört, felkészítést tart; hozzáértő, empatikus személyisége közkedveltté teszi őt és szaktárgyát diákjai számára, kiemelkedő, naprakész nyelvtudása mellett. Osztályfőnökként és helyettesként is aktívan kivette, kiveszi a részét a diákok neveléséből. Szabadidejében örömmel gyűjti, rendszerezi az iskola múltjának emlékeit. Intézményünk jubileumi évében weboldalt szerkeszt a fotók, visszaemlékezések számára; korábban elkészített tárlói, lépcsőházi dekorációi ma is az épület díszei.
Az olasz nyelvtanítás módszertanának fejlesztésével, oktatási anyagok készítésével 1998-ban kezdett el foglalkozni. Így készült el a Salve tankönyvsorozat első két kötete az általános iskola felső tagozata számára és a sorozathoz szerkesztett tanári kézikönyv, több szerző közreműködésével. Az 2009-2014 között készült, négy kötetből álló Giro d’italiano tankönyvcsaládjának társszerzője, amely hiánypótló oktatási csomagként ad lehetőséget a hazai középiskolák számára. A kollégák, a diákok elismerése mellett a Szép magyar könyv oklevél és a Hundidact aranydíj is bizonyítja, hogy a kommunikatív nyelvoktatásra épülő pedagógiai szemlélet és gyakorlat a követendő. Számítógépes ismeretei naprakészek: szövegszerkesztés, prezentációk, Prezi alkalmazások, interaktív tábla programok készítése, saját honlap üzemeltetése a bizonyítékai. Az olasz nyelv tanításával kapcsolatos továbbképzéseken aktívan részt vesz, többször előadóként is (a Nemzedékek Tudása Kiadó, a szegedi egyetem és a Katedra nyelviskola szervezésében). 2005 óta az emelt szintű érettségi vizsgabizottságok tagja, és a tehetséggondozást, az OKTV-re történő felkészítést is egyik fő feladatának tekinti. Több diákja került a döntőbe, és néhányan az első tíz helyezett egyikeként végeztek. A Festival d’italiano országos olasz nyelvi diáktalálkozó egyik lelkes segítője; tanítványai pedig a legjobb helyezéseket érik el a különböző kategóriákban. Példamutató pedagógiai munkáját az is bizonyítja, hogy több diákja is olasz szakon folytatta tanulmányait, és néhányan közülük olasztanári végzettséget szereztek. Bernátné Vámosi Judit a tanárképzésben és az olasz nyelv tanításában, népszerűsítésében országosan elismert kolléganő, gimnáziumunk megbecsült tagja. | Kalásziné Ványi Klára kitüntetése 2012. október Kalásziné Ványi Klára szakmai felkészültsége, egyénisége, tudatos pedagógiai tevékenysége révén az olasz nyelv tanításának meghatározó személyisége. Hitvallása, hogy mindenkit hozzá kell segíteni képességei maximális kibontakoztatásához. Tevékenységének szerves része a tanulmányi versenyekre való felkészítés: több diákja végzett az OKTV első, második, harmadik helyén, vagy került a döntőbe. Az általa felkészített tanulók eredményesen szerepelnek a Festival d'Italiano-n is. Szervezői készségének és lelkesedésének köszönhető, hogy a Festival évről évre lehetőséget ad az ország valamely középiskolájában erre az egyedülálló, önszerveződő diáktalálkozóra. Példamutató vezetőtanári tevékenye mellett részt vállal tananyagok, vizsgaanyagok fejlesztésében, tankönyvek lektorálásában. Lelkiismeretesen és odaadóan ápolja Ogonovsky Edit szellemi örökségét, ezért ő a legendás olasztanár emlékére alapított díj első kitüntetettje.
| Intervista a Rodolfo Carpino (maggio 2012) Come ti è venuta l'idea di fare stagista a Budapest? Avevo diverse possibilità per il mio stage tra cui città come Barcellona, Parigi, Colonia ma nella scelta ho seguito il mio istinto e sentimenti consci ed incosci. Ero già stato a Budapest ed ogni volta è stata in qualche modo significativa ed importante per la mia vita. Cosa pensi del nostro liceo? Questa è una domanda che mi hanno fatto diverse volte. Non ho conosciuto altri licei quindi non posso fare dei paragoni. Il vostro liceo sempre ha un bell' atmosfera. Molti studenti si impegnano molto, sono passionati, disciplinati. È una bella scuola superiore. Quali sono i tuoi progetti per il futuro? Non ho un progetto chiaro definito per il futuro. In verità non ce l'ho mai avuto. Probabilmente questa è una cosa negativa. Non faccio progetti a lunga scadenza. Però non dico che vivo alla giornata ma non ho progetti la cui scadenza sia tra 3-4 anni, per esempio. Perciò secondo me le buone esperienze arrivano quando seguo la mia strada senza avere una strada. Vorrei trovare un lavoro qui e vivere a Budapest, ma non è un progetto ben chiaro. Cosa pensi degli ungheresi? Mi sembra ci sia una grande differenza tra i giovani e le genarazioni precedenti cresciute sotto il comunismo, una differenza maggiore o quanto meno diversa da quella tra i giovani italiani e la generazione precedente. In genere le persone mi sembrano perbene, di cui si possa avere fiducia, riservate ed un po' chiuse ma benevoli. I giovani sono molti simili ai loro coetanei delle altre grandi città europee. Sono ambiziosi, determinati, abili, con un' intelligenza e sensibilità omologate, edonistici ed apparentemente aperti. Quali sono gli aspetti positivi e negativi di Budapest? Nonostante sia una grande città non è affollata e caotica come le altre metropoli europee, ci sono angoli verdi, luoghi in cui rilassarsi anche in pieno centro. È una città che lascia ancora respirare e sembra abbastanza sicura e non eccessivamente sporca. Come in tutte le grandi città c'è molta gente che vive senza casa in condizioni estreme. Inoltre c'è una troppo grande, stridente, direi violenta differenza tra le persone di condizione umile e quelle persone ricche o benestanti. Come ti senti, era facile o difficile inserirti? Mi sento abbastanza bene a Budapest. Ci sono state delle persone che mi hanno aiutato sotto molti aspetti, pratici e non. Ho iniziato a prendere confidenza con la città, a creare un rapporto personale, a curare qualche amicizia. Penso che se rimanessi piú a lungo potrei trovare il mio spazio. Ti piace la vita in Ungheria? Ho visitato alcune città quali Pècs, Sàrospatak, Szeged. Sono delle belle cittadine, delle belle comunità con un senso civico progredito, dei bei posti in cui vivere e da vivere. Cosa pensi della lingua ungherese? È una lingua particolare, diversa dalle altre lingue europee che ho ascoltato. Sto imparando ad apprezzarla ogni giorno di più. Tra le parole che preferisco e tra le prime che ho smesso di dimenticare c'è kincsem. Quali cibi ungheresi ti piacciono? I gulas, l'involtino di cavolo ripieno di cui non ricordo il nome ed anche i vini di Tokaj mi piacciono molto. E di quali prodotti italiani sei fiero? Sono fiero di tutti quei prodotti che derivano dalla perizia, abilità e tradizioni artigianali e della piccola manifattura. Mi piacciono anche il senso estetico, il gusto ed il design italiani. E la moda? Anche la moda è in parte legata a quanto detto prima. So che è importante, anche per l'economia italiana ma il mondo della moda non mi entusiasma molto e non mi rende particolarmente fiero. Un tema diverso. Cosa pensi dell' emigrazione? È un tema difficile e grave che implicherebbe una discussione politica globale e credo non vogliate affrontarla in questo spazio. La gente della mia regione, la Calabria, ha conosciuto la difficile e triste esperienza dell'emigrazione già tanto tempo fa. Una volta la magggior parte della gente emigrava per sopravvivenza. Oggi è ancora così nel sud e nei sud del mondo, per tanti giovani, invece è diventata un'opportunità per la carriera. Ti piace viaggiare? Mi piace molto viaggiare ma non come un turista. Naturalmente mi piace visitare i bei luoghi, gli edifici, gli ambienti naturali etc ma negli ultimi anni è diventato un aspetto secondario del mio viaggio. Preferisco vivere quasi come un cittadino come sto facendo a Budapest, non fare nulla di „eccezionale”, semplicemente vivere la quotidianità, lasciare che le cose emergano nel tempo considerato inutile. Grazie e tanti auguri!
| Interjú Rodolfo Carpinóval (2012. május) Hogy jutott eszedbe Budapest a gyakorlatod helyszínéül? Több város közül, Barcelona, Párizs, Köln választhattam, amelyben a megérzéseimre, érzelmeimre támaszkodtam. Már korábban is jártam itt, és ez mindig jelentős esemény volt az életemben. Mit gondolsz az iskolánkról? Erre a kérdésre már sokszor válaszoltam. Nem ismerek más gimnáziumokat, tehát nem tudom mivel összehasonlítani. Az iskolátoknak általánosan kellemes a légköre. Sok diák sok mindent elvállal, és ezeket szenvedélyesen és fegyelmezetten teszi. Ez egy nagyon jó középiskola. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Nincs pontosan meghatározható tervem a jövőre. Igazából sohasem volt. Valószínűleg ez nem helyes dolog, de nem tervezek hosszú távra. Nem mondom, hogy csak a mának élek, de nincsenek például 3-4 évre szóló terveim. Mindezt azért teszem, mert szerintem a jó tapasztalatok akkor jönnek, ha követem az utamat, anélkül, hogy lenne utam. Szeretnék munkát találni és itt élni, de még nem tudok pontosabbat mondani. Mit gondolsz a magyarokról? Nekem úgy tűnik, hogy nagy a különbség a fiatalok és az előző generáció közt, amely a kommunizmus alatt nőtt fel. Ez jelentős különbség, eltér az olasz fiatalok és az ottani előző generáció viszonyától. Általánosságban az emberek becsületesnek tűnnek, akikben meg lehet bízni, visszafogottak és kicsit zárkózottak is, de jó szándékúak. A fiatalok nagyon hasonlóak a többi európai nagyvárosban élő kortársaikhoz. Ambiciózusak, célratörők, megfelelő érzelmi világgal és intelligenciával, hedonisták és láthatóan nyitottak. Szerinted, mit lehet Budapest előnyeinek vagy hátrányainak nevezni? Pozitívumnak tartom azt, hogy bár egy nagyvárosról beszélünk, mégis eléggé biztonságos. Itt nincs olyan káosz és őrület, mint a többi európai metropoliszban. A város enged lélegezni is, nem túlzsúfolt. Vannak zöldövezetek és kis parkok, elég nagy a tisztaság. Mint minden nagyvárosban – sokan élnek hajlék nélkül, rossz körülmények között. A jómódú és szegény emberek közötti különbség azonban túlságosan, sőt borzasztóan nagy. Könnyű vagy nehéz volt beilleszkedni? Egészen jól érzem magam Budapesten. Voltak emberek, akik rengeteget segítettek nekem, és nem csak praktikus dolgokban. Kezd bennem kialakulni egyfajta bizalom a város iránt, egyfajta személyes kapcsolat, és már néhány barátságot is ápolok. Úgy gondolom, ha hosszabb ideig maradnék, megtalálnám a helyemet. Szereted az itteni életet? Voltam már Pécsen, Sárospatakon, Szegeden. Igazán szép kis városok, jó közösséggel és valódi összetartással. Szép és élhető helyek. Mit gondolsz a magyar nyelvről? A magyar egy különleges nyelv, minden más európai nyelvtől eltér, amit hallottam. Egyre jobban megtanulom értékelni. A számomra legkedvesebb szavak között is az első a kincsem, amit már nem fogok elfelejteni. Milyen magyar ételeket szeretsz? A gulyás, a káposztatekercs, megtöltve, aminek nem emlékszem a nevére (töltött káposzta – szerk.), és a tokaji bort is nagyon szeretem. És milyen olasz termékekre vagy büszke? Minden olyan termékre büszke vagyok, amely magában hordozza a szakértelmet, a leleményességet és a kézműves hagyományokat, melyek a kis üzemeknek a sajátjai. Nagyon szeretem továbbá azt az esztétikai érzéket, ízlést és tervezési stílust, mely az olasz termékeket jellemzi. És a divat? Természetesen a divat is hozzátartozik az előzőekhez. Tudom, hogy a divat fontos része az olasz gazdaságnak, engem nem hoz lázba, így nem vagyok rá különösebben büszke. Egy más téma, mit gondolsz az elvándorlásról? Ez egy igazán nehéz és súlyos probléma, melyről lehetne politizálni, de úgy gondolom, hogy erről különösebben most nem szeretnétek olvasni. Az emberek az én szülőföldemen, Calabriában, már régóta tapasztalják ezt a nyomasztó és fájó érzést. Volt idő, mikor az emberek a puszta túlélés érdekében vándoroltak el. Vannak helyek Dél-Olaszországban és „dél” a világ más tájain is, ahol a mai napig ez az elvándorlás fő oka. A fiatalok számára, azonban ez ma egyre inkább a karrierépítés egyfajta lehetősége. Szeretsz utazni? Szeretek utazni, de nem úgy, mint egy turista. Természetesen szeretem megnézni a szép helyeket, épületeket, a természetet stb., de az utóbbi években ez egy másodlagos szemponttá vált az utazásaim során. Jobban szeretek városlakóként, polgárként élni, ahogy most ezt Budapesten teszem, nem csinálni semmi különlegeset, csak élni a hétköznapi életem, hagyni a dolgokat váratlanul felmerülni. Grazie ed Auguri! Készítették: Horváth Fanny Flóra, Krizsma Szabolcs, Nagy Zsombor és Renner Ildikó (11/B) | Bojtos Bernadett és László Zsuzsa Beáta beszélgetése Kotzián Tamással Állítja, hogy máshoz sem ért, csak a múlthoz, így hát szeret is róla beszélni. 1938 és 2002 között, egy év megszakítással, mindig valamilyen iskolába járt. Négy évig a jászladányi elemi népiskolába. Nyolcig a pannonhalmi bencés gimnáziumba. Itt élte át 1945 megpróbáltatásait, majd az iskola államosítását 1948-ban. 1950-ben érettségizett. Orvosnak készült, de a felvételiről „két lábbal rúgták ki”. Kényszerű kitérőként egy évet talajfúró-segédmunkásként húzott le. A katonai behívó elől a bölcsészkarra menekült, olasz-magyar szakra, bár nem készült pedagógusnak. Tanítani egy általános iskolában kezdett. Ennek poklából egy vírusos gyermekbetegség (!) és 1956 forradalma mentette ki. A fordulatot így idézi fel: A Cukor utcai iskolában tanított olaszt egy volt évfolyamtársam. A forradalom napjaiban megalakult munkástanácsok gyűlést tartottak. Ott ez az olasztanár elmondott egy beszédet, ennek következtében november 4. után el kellett húznia a csíkot, azóta Kanadában él. Megürült a helye, és hogy a népgazdaság recsegő-ropogó kerekei ne recsegjenek és ropogjanak még jobban, engem odahelyeztek. 1949 és 1953 között semmiféle nyugati nyelvet nem tanítottak Magyarországon. Egy jellemző eset: 1949-ben Korenchy Lajost magához hívatta az igazgató, mondván: „Lajoskám, te két holt nyelv szakos vagy (egyik szakja latin volt, a másik angol), ennek következtében egy élő nyelvet is meg kell tanulnod!” Csak az olaszt tanították abban az időben élő nyelvként; egyébként mindenütt az orosz volt. 1956 után alakult meg az ország első nyelviskolája, az Arany János Nyelviskola, amely az Apáczai épületében működött. Első apáczais korszakában (1956-1958) fiúkat, főleg belvárosi gyerekeket okított. Egy több mint százfős tantestületbe csöppent, amely igen változatos összetételű volt: tanító nénik, az egyetemről kitessékelt oktatók (és igazgatók), felkapaszkodott, oklevél nélküli tanerők és valódi középiskolai tanárok egyaránt képviselve voltak benne. Egyik asztaltársam kedves, idősebb matematikatanár volt, akivel olykor szót váltottunk. Már nem dolgoztam az Apáczaiban (1958-ban ugyanis, néhány kollégával együtt, kiakolbólítottak onnan), de visszajártam oda, mert tanítottam a nyelviskolában. Egyszer bementem a tanári szobába, ahol három ember lézengett a százegynéhány közül, meglátott, és erre így szólt Gyuri bácsi, az a bizonyos matematikatanár: „Te Tamás, téged is elég rég nem láttalak. Látom, hogy te se nagyon szeretsz ide bejárni, amikor nem muszáj.” – Hát – mondom – valóban, Gyuri bácsi, már egy éve nem szeretek bejárni ide, azóta nem dolgozom itt. – „Tényleg? Téged elhelyeztek egy évvel ezelőtt?” – mondta az a kollégám, akivel rézsút szemben ültem. A tanár úr jóformán meg sem melegedett a Cukor utcában, máris kinn találta magát Rákospalotán, a Dózsa György Gimnáziumban. Bár a Dózsában szívesen tanított volna „az idők végezetéig”, lassan kicserélődtek mellette az emberek, és ő már csak „kövületként” maradt ott. Az Apáczai közelebb volt a lakásához, és olyan kedvesen hívta Fazekas Mihály igazgató úr, hogy 1975-ben visszajött. Ide akkor már nem jártak általános iskolások, működött viszont a kollégium s persze a koedukáció is. A tanár úr csupán egyetlen feltételhez kötötte a visszatérést: Ahhoz, hogy csinálnak nekem egy tagozatot, ahol lehet normálisan tanítani. Az igazgató megígérte, és 1976-tól működött az első olasz tagozat az Apáczaiban, amely egészen a 90-es évek közepéig létezett. Különösen büszke vagyok egy 1984-ben végzett csoportomra. Ebből a tizenhat fős társaságból nyolcan mentek olasz szakra. Negyedikre tíznek volt három nyelvből felsőfokú nyelvvizsgája. A nulladik órára mindig vittem magammal kávét, és megkérdeztem: Akkor most milyen témáról beszélgessünk? Valaki azt javasolta, hogy az elvált szülők gyerekeiről. Mondom: Jó, rendben van, akkor beszélgessetek! És akkor én leültem a katedrára, szörcsöltem a kávét, ők pedig beszéltek ragyogó olaszsággal. A világ (és benne a kamaszoké is) időközben alaposan megváltozott. 2002-ben, az utolsó apáczais évemben, éppen olyan jól éreztem magam a gyerekek között, mint előtte, azzal a különbséggel, hogy akkor én már öreg bácsi voltam, ezért némi távolság alakult ki köztem és a gyerekek között. A középiskolák világa olyan, hogy nem árt, sőt az az ideális, ha a tanár fiatal. Az általános iskolában vagy az egyetemen mindegy. A kisgyerekek az idős tanítóban nagyszülőt tudnak látni, az egyetemen az számít, ki mit tud. A gimnáziumban viszont van egy olyan speciális igénye a gyerekeknek, hogy a tanár legyen olyan, mint ők, ugyanakkor olyan is, akire felnéznek. Természetes szükséglete ez a 12 és 18 év közötti korosztálynak. Én fiatal tanárként is azt mondtam, hogy az ember negyvenéves korában menjen más pályára. Hülyeség? A magam részéről persze nem követtem. Bizonyára eszem ágában sem volt már pályát változtatni, mert ahhoz erő és tehetség is kellett volna. És mivel én ezeknek híjával voltam, maradtam, ami voltam. Az utolsó mondatot inkább elengedjük a fülünk mellett. Utolsó kérésünkkel sikerül meglepnünk a tanár urat. Hogy milyen üzenetem van a diákok számára? Te jó Isten! Hát bukjanak el minél többször, hogy ott maradhassanak, és megőrizhessék a fiatalságukat. Nem szabad megöregedni, mert a gerontokrácia korszaka lejárt. Ma az öregekre sanyarú sors vár. Tehát üzenem minden fiatalnak, hogy: veletek száguld, vív, ujjong a lelkem, vérem, apáczais fiatalok, de: ne öregedjetek meg! Maradjatok örökre fiatalok! És az jó. | Kotzián tanár úr kitüntetése (2007. december 11.)
|
|
|
|
|
|
|
|
